A Földközi tenger és az Alpok két természeti csodája között található egy harmadik: Provence. Napsütötte szőlőültetvényei 26 ezer hektáron terülnek el. Az itt előállított bor éves szinten 1 millió hektoliterre rúg, amelynek 89%-a rozé. A mészköves talaj és a mediterrán időjárás ideális szőlőtermesztéshez, éghajlata napos, száraz és meleg. Több mint egy tucat szőlőfajta közül válogathat az, aki a provence-i régióban rozé készítésébe vágja a fejszéjét, vagy ami gyakoribb, bort szeretne vásárolni. Némelyik szőlőfajta olyan alapvető, hogy a szőlőültetvények legtöbbjén megtalálható, mások csak különleges bortípusokhoz szükségesek. Összesen 11 alapvető fajtát használnak a régióban, amelyek közül a legérdekesebbek és legfontosabbak a Mourvédre, Grenache, Cinsault, Syrah, Tibouren, Carignan és a Cabernet Sauvignon.
Provence területén a fő szőlőfajta a Mourvèdre, amely számos rozé elsődleges összetevője. Annak ellenére, hogy Spanyolországból származik, nem monastrell-ként, hanem francia nevén híresült el. A filoxéra járvány majdnem végleg letörölte Provence térképéről de a második világháború után a visszatelepítést követően új életet tudott kezdeni a fajta. Melegigényes, a mediterrán éghajlaton érzi jól magát és a szelet is jól viseli, de az aszály árthat neki. Későn virágzik és későn is érik, bogyója vastag héjú. A megfelelő éghajlaton mustjában sok a cukor, de az enyhén fűszeres, szinte illatos, gyümölcsös bor struktúráját inkább a tanninok határozzák meg. Magas a sav- és alkoholtartalma, többnyire vadnak, esetenként földesnek aposztrofált ízzel, ezért gyakran keverik Grenache-al és Cinsault-val.
A Grenache szintén Spanyolországból (Garnache) származik eredetileg, ám francia nevén vált ismerté, és Dél-Franciaország másik meghatározó fajtája. Mondhatni igénytelen szőlőfajta, nem zavarja sem a szárazság, sem a hőség és a szélnyomást is jól bírja. Telepítését gyorsan meghálálja, mivel felettébb nagy hozamú és viszonylag korán érő. Lágy, nagy alkoholtartalmú (15% és efölött) bora alkalmas cuvée előállításához, ám figyelni kell arra, hogy oxidálódásra hajlamos, ezért hosszabb tárolása általában nem ajánlott. Színe nem túl élénk, sok benne a cukor, sav- és tannintartalma közepes. A Grenache nagyon élesen körülhatárolható karaktert ad a borokhoz, teltséget és erőt: a fiatal boroknak elegáns, gyümölcsös aromákat hoz, az érett bornak pedig fűszeresebb, földes jegyeket.
A következő széles körben használt szőlőfajta a Cinsault, amely Franciaországban őshonos, Héraultból származik. Meglepően sok néven megtaláljuk, amelyek közül a legzavaróbb talán, hogy Oeillade csemegeszőlőként is értékesítik, bár különbözik az igazi Oeillade-től, amelyet már csak elenyészve termesztenek. Rendkívül szárazságálló, de hajlamos a betegségekre, éppen ezért értékeli a száraz éghajlatot. Nagy henger alakú, meglehetősen vastag héjú fekete szőlőfürtöket terem, amelyek mind ízükben, mind megjelenésükben fenségesek. Frissességet, kecsességet és gyümölcsös aromákat hoz a borba, árnyalja más szőlőfajták erejét.
A Syrah méltán egy világfajta, bogyója kicsi, sötét, vékony héjú. Meglehetősen ellenálló szőlőfajta. A belőle készült borok stílusát és ízprofilját jelentősen befolyásolja, hogy milyen éghajlaton és földben termesztik: mérsékelt klímában közepesen testes borok előállítására alkalmas, magas tanninszint mellett szeder, menta és feketebors jegyekkel, forró, mediterrán éghajlaton pedig testesebb, lágyabb tanninszinttel, gyümölcsös ízvilággal rendelkezik, édesgyökér, ánizs, vanília és kandírozott vörösgyümölcs jegyeket tartalmaz. Savasságával és tanninszintjével széles skálán lehet játszani, nagy hatást gyakorol a belőle előállított borok öregedési folyamataira. Az első években kemény, harapós borokat ad, de hosszabb tárolás után vaníliás és gyümölcsös jegyeit egyre inkább megidézi, földes, szinte sós másodlagos jegyekkel.
Valódi provence-i fajta a Tibouren, ugyanis Franciaországban máshol nem is található meg, csak Varban. Míg manapság szinte kizárólag ehhez a borvidékhez kapcsolódik, feltételezhető, hogy görög eredetű vagy esetleg a Közel-Keletről származik. Kifejezetten kényes fajta, szabálytalan terméshozama miatt nehéz megművelni, ezért gyakran csak cuvée alapanyagaként használják, nem fajtaborként. Ám az egyedi aromáját és jellegét így is nagyra értékelik, finom és elegáns borokat eredményez. Virágos aromája bogyós gyümölcsös és földes jegyekkel ideális rozéhoz, de más provence-i szőlőfajták kiváltságos partnereként is kiválóan alkalmazható.
Dél-Franciaország népszerű szőlőfajtája a Carignan, amely annak ellenére termékeny fajta, hogy igazán jól szegényes talajban érzi magát. A legjobb Carignan borokat vieilles vignes címkével is elláthatnak, amely arra utal, hogy a bor különösen öreg szőlő terméke. Ennek megállapításának gyakorlata abból az általános meggyőződésből fakad, hogy az idősebb szőlőültetvények megfelelő gondozással jobb minőségű bort tudnak termelni. Korán érő fajta, viszont mivel gombás megbetegedésekre erősen hajlamos, termesztése nem egyszerű, visszaszorulóban van egyre több borvidéken. Borában sok a sav, a tannin és a színanyag. Cseresznye, málna, aszalt szilva aromáival kiváló alap elegyítéshez, habár néhány évre szüksége lehet, hogy a teljes ízvilágát felszínre hozza.
Végezetül következzék a világ legnépszerűbb vörösborszőlője, a Cabernet Sauvignon. Ez a híres bordeaux-i szőlő kicsi, kemény héjú és ropogós húsú bogyókból áll, és a javarészt rozé készítéssel foglalkozó Provence-ban csak csekély arányban alkalmazzák. Egyszerre ad erőteljes és édes szerkezetet a bornak, cseresznye, ribizli, cédrus, fűszeres jegyekkel. Testes, közepesen savas és száraz. A régióban leggyakrabban Syrah párosításával készítenek kiváló rozé borokat belőle, amelyek akár néhány évig tartó eltárolásra is alkalmasak.
Asbóth Emma
