Provence Franciaország délkeleti részén terül el, Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban. A nagyjából 26 ezer hektáros borvidéket a Földközi-tenger, a Rhône folyó és a Côte d’Azur határolja. Változatos domborzatának, klímájának, talajösszetételének köszönhetően sokféle szőlőnek és borászatnak ad otthon, de ami mindenhol változatlan, az a rozé életérzés.
Côtes de Provence a legnagyobb ellenőrzött eredetmegjelöléssel ellátott terület, az innen származó borok az éves termelés 75%-át teszik ki, amelynek 90%-a rozé. A 20 ezer hektáros térség 977 ezer hektoliter bor előállítására képes, ami éves szinten 130 millió palackot jelent. Geológiailag két nagy részre oszlik, északon és nyugaton meszes, dimbes-dombos mészkőgerincekből áll, délen és keleten a tenger felé nézve Maures és Tanneron hegység ráhatása érezhető. Négy alrégiót különböztethetünk meg, Sainte-Victoire, La Londe, Fréjus és Pierrefeu. A térség nagysága és változatossága okán mindegyik alrégió sajátos jellemzőkkel bír, de a rozé készítéséhez felhasznált szőlőfajták a Syrah, Tibouren, Cinsault, Grenache, Mourverde, közösek. Az eredmény pedig egy világos megjelenésű rozé, halvány rózsaszín ruhában, amelyen aromáját tekintve egyaránt érződnek citrusfélék, egzotikus gyümölcsök, valamint vörös gyümölcsök is, virágos jegyekkel keveredve.
A 4.127 hektáron elterülő Coteaux d'Aix-en-Provence méretében a második legnagyobb régió, amely elhelyezkedését tekintve a provence-i szőlők közül a legnyugatibb. A mediterrán éghajlat velejárója a hideg északi Misztrál szél, átlagosan 2900 óra napsütés és 500-700 mm közötti csapadék. A terület agyagos, kavicsos mészkőtalajára már Kr.e. 600-ban is telepítettek szőlőt, ma azonban főként rozé uralja: Grenache, Mourvedre, Cinsault, Syrah és Counoise fajták dominálnak. Coteaux d'Aix-en-Provence évente 28 millió palackkal, azaz több, mint 200 hektoliter borral járul hozzá Franciaország bortermeléséhez. Ennek 83%-a halvány rózsaszín rozé, amely intenzív gyümölcsös ízű, néhol barackos, citrusos jegyekkel.
Provence szíve a régió közepén elterülő 2.633 hektáros Coteaux Varois de Provence. A terület különlegessége, hogy részben mészkő hegyláncon fekszik, Nyugaton Sainte-Baume, Északon Bessillons és Délen Barres de Cuers sziklás hegységein. Az adottságok itt is a rozénak kedveznek, a szőlő átlagosan 350 méter magasságban nő, mészköves, agyagos talajban, de akadnak parcellák 500 méteren is, Cinsualt, Mourvedre, Grenache és Syrah fajtákkal. A hegycsúcsok gátat szabnak a tengeri hatásoknak, mint például az erős Misztrál, és könnyebb, kontinentális jelleget kölcsönöznek a körbeölelt régió éghajlatának. Gyakran enyhe az ősz és a tavasz, viszont cserébe zord, hideg a tél és forró, száraz a nyár. A magasabban elterülő szőlőültetvények időjárása hűvösebb, így ott a szőlő érése is lassabb, ezért a kész borok magas savtartalmat, összetett ízeket és erős szerkezetet kapnak. Coteaux Varois de Provence éves szinten 127 hektoliter bort termel, amely 17 millió palackot jelent. Rozéi halvány színűek, lazactól egészen világos rózsaszínig mozognak, összetett, citrusos ízvilággal rendelkeznek, gyümölcsös, aromás jegyekkel társítva.
Les Baux-de-Provence könnyűszerrel Provence legmelegebb régiója, ezért a helyiek gyakran csak Val d’enfer-ként, azaz a pokol völgyeként emlegetik. Nevét a 13. századi városról, Bauxról kapta, amely gazdag történelmével Franciaország egyik kulturális öröksége. A 219 hektáros térség javarészt mészköves, sziklás talajból áll, amely lehetővé teszi az Alpilles hegység domboldalain elterülő szőlőnek, hogy terjedelmes gyökérzettel a föld mélyéről szerezze a tápanyagokat. Bár az éghajlat és a zord terep barátságtalannak tűnhet, szőlőtermesztéshez olyannyira tökéletes, hogy a termelők 41%-a biodinamikus és organikus termesztést részesíti előnyben, azaz nincs szüksége vegyszerekre. A térségben túlnyomórészt vörösbort készítenek, a termelés csupán 39%-a rozé, amely kiegyensúlyozott jegyeket kínál, epres, ribizlis, fűszeres kiegészítéssel.
Provence mediterrán partvidékén, Marseille-től keletre, ahol a Massif des Calanques meredek, fehér mészkősziklái találkoznak a tengerrel, fekszik Provence legkorábban, 1936-ban AOC címkével ellátott régiója, Cassis. Szőlőültetvényeit a filoxéria járvány a 18. században nagyjából elpusztította, de újratelepítésüket követően Cassis lett Provence fehérbor fellegvára, amely a térség borainak 70%-át teszi ki. A legtöbbet telepített fajták a Marsanne és Clairette, így a rozék kimagasló eleganciával és intenzív aromás citrusokkal, őszibarackkal, mézzel és szárított gyógynövényekkel rendelkeznek.
Ha Cassisban a fehérbor az uralkodó, az ősi phocaeai kikötőről elnevezett keleti szomszédja, Bandol, a szöges ellentéte. Ezt a régiót szintén jelentősen sújtotta a filoxéria járvány, de amikor a szőlő újratelepítésére került sor, a borászok választása a későn érő Mourvédre-re esett, hiszen tudták, hogy a régióra jellemző száraz, terméketlen, homokos mészkőtalaj tökéletes e hőszerető fajta számára. A domboldali szőlőültetvények természetes amfiteátrumot képeznek, ahol a teraszokat a folyami kövekből álló falak támasztják alá, amelyeket restanques-nak neveznek. Bandol csodálatos fehér és rozé borokat készít, 71%-ban Marsanne és Clairette keverékéből, Ugni Blanc-kal vagy Bourbouenc-nel kiegészítve, de jellegzetes borai a gazdag, legalább 18 hónapig tölgyfahordóban érlelt, intenzív, vörösborok is.
Asbóth Emma
