A borosüveg lezárása a borász utolsó áldása, amellyel útjára bocsátja a palackot, s őre marad egészen felbontásáig. Egy üveg bor egy teljes szőlészeti év munkája, így a borzár a borászatot és a palack mögött álló embereket is képviseli, a koncepciótól, a szőlőtermesztésen át, egészen a szállításig és a marketingig. A mondás szerint nem szabad egy könyvet a borítója alapján megítélni, de vajon meg kell-e ítélni egy bort a lezárása alapján?
A különböző borzárások elsősorban azt határozzák meg, hogy milyen könnyen jutunk hozzá a borhoz, amelyet fogyasztani szeretnénk - vannak, amelyek azonnali elégedettséget tesznek lehetővé, másokért jobban meg kell dolgozni. Az arra érzékenyek számára a mesterséges dugók kémiai anyagai - legsemlegesebb elkészítésük ellenére is - hatással lehetnek a bor aromáira, ahogy a természetes parafa karakteres illata is. Ezzel együtt befolyásolhatják a bor életképességét, az oxidációs folyamatokat, ami a bor öregedésének fő gyorsítója. A túl sok oxigén előidézheti az idő előtti barnulást - akárcsak egy félbevágott alma esetén-, viszont az éppen elegendő oxigén ösztönzőleg hathat a fiatal borok aromáinak fejlődésére. Egy mesterséges dugó könnyen visszahelyezhető a palackba, míg egy szintetikus vagy parafa társa nem mindig ennyire kooperatív. Időnk nagy részét arra fordítjuk, hogy ízlelgessük, mi rejlik a palackban, pedig a borászok munkája nem itt ér véget: igyekeznek a borfogyasztás élvezeti részére is hatással lenni, amelynek az első lépése az alábbi borzárások közüli választás.
Van valami romantikus és szertartásos dolog egy üveg felpattintásában, ezért nem meglepő, hogy a világ legelterjedtebb borzára a parafadugó. Használata egészen az ókori görögökig és rómaiakig nyúlik vissza, azonban az általunk ismert szorosan záródó dugót az első felhasználóbarát dugóhúzóval együtt csak a 18. században fejlesztették ki. Anyaga az Európán belül Portugáliában és Spanyolországban legnagyobb számban megtalálható, örökzöld paratölgy kérge, amely önmagától regenerálódik, évtizedenként egyszeri betakarítást lehetővé téve. Akár 200 éves élettartalmával egy fa több ezer palackhoz képes dugó alapanyagot biztosítani, ami ökológiai szempontból a legmegfelelőbb megoldás. A parafadugó apró pórusai csekély mennyiségű levegőt engednek kölcsönhatásba lépni a borral, ami idővel átalakíthatja az aromát és az ízt, ezáltal a parafa a legjobb választás a régimódi borok termelői számára. Hátránya azonban, hogy fogékony a szennyeződésekre, természetes termék lévén mindegyik darab kissé eltér egymástól, idővel kiszárad, törékennyé válik, ezért a bor fektetett tárolását kívánja, és akár háromszor is drágább választás lehet, mint más alternatívák. A parafa felhasználása visszaszorult a TCA (triklóranizol) által okozott fertőzés esetleges kellemetlenségek miatt. Ezt ismerhetjük „dugós bor” néven.
A boldogsághoz nem csak dugóhúzón keresztül vezet az út, 1964-ben egy dél-ausztrál borász megunta a parafával való bajlódást, s megalkotta az előállítását tekintve igénytelen csavarzáras kupakot, amely mára már a legnépszerűbb választás a kenguruk földjén. Legnagyobb előnye a könnyű kinyithatóság mellett a következetesség és a megfizethetőség, valamint a parafához képest kevesebb az oxigén kölcsönhatása, így a borok élettartama vélhetően hosszabb. Az alumíniumból készült csavaros kupakok környezeti hatása azonban jóval jelentősebb, hiszen előállításuk bauxitból történik, amely évente mintegy 70 millió tonna biológiailag nem lebomló hulladékot termel. Újrahasznosíthatósága kérdéses, az egyes hulladékkezelő vállalatok ugyanis saját belső iránymutatásokkal rendelkeznek arról, hogy elfogadják-e a csavaros kupakokat vagy sem, hiszen előzetesen a műanyag bélésüket el kell távolítani.
A parafa 21. századi utódja a szintetikus parafadugó, amely egy polietilén külső rétegből és egy belső habos anyagból áll. Ezutóbbi készülhet műanyagból, amelyet megolvasztanak és felhabosítanak, így utánozva a természetes parafa pórusait, vagy ritkább esetben bio, például cukornád alapú műanyagból is. Mivel nem fából készül, a szintetikus parafa nem darabolódik, ezért sosem fogunk morzsalékot halászni a poharunkból, és nem is szárad ki, ezért nem szükséges a palackokat az oldalukon tárolni. Előállítását tekintve háromszor olcsóbb, mint a természetes parafa és gyakran még a csavaros kupakoknál is kevesebbe kerül. Negatív környezeti hatásait azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, a kizárólag műanyagból készült parafa nem fenntartható vagy biológiailag lebomló, elméletileg ugyan újrafeldolgozható, ám gyakorlatban ez gyakran függ a parafa készítéséhez használt pontos anyagoktól.
A borlezárások legutóbbi delikvense a Vinoseal vagy másnevén Vinolok. Ez az elegáns üvegdugó 2003-ban jelent meg az európai piacon. Különlegessége - extravagáns megjelenésén túl -, hogy az üveg műanyaggal gyűrűzött, ezért szoros tömítést hoz létre a palackon. Előnye, hogy igazán környezetbarát, hiszen tömör üvegből készült, ezért könnyedén újrahasznosítható, de ezt megelőzően többször is felhasználható - vagy ugyanazon vagy egy másik üvegen. A bor minőségét tekintve könnyű szerrel az üvegdugó őrzi meg a legjobban a borok eredeti aromáit, hiszen kevés oxigén mozgást tesz lehetővé, ráadásul számtalan színben, formában és textúrával kapható. Hátránya viszont, hogy nehezebben nyitható, előállítása jóval drágább, mint bármelyik borzárás és a súlya is nehezebb, ezzel hozzájárul a szállítás drágulásához és károsanyag kibocsátásához is.
Asbóth Emma
