A rozé térhódítása tagadhatatlan, sikertörténete pedig több tényezőre bontható. Bár a franciák évszázadok óta minden adandó alkalommal előszeretettel fogyasztják, nemzetközi szinten is egyre nagyobb teret hódít magának. A rozéról alkotott általános kép drámai módon javult az 1980-as évek óta, amikor nagy borászatok a rozé piácára léptek. Mindemellett hatalmas lökést jelentett, hogy a rozét a világ a provence-i életérzés kulcsfontosságú összetevőjének minősítette. Ki ne szeretne rózsaszín nedűket ízlelni, kilátással a St. Tropez félszigetre?
1. Kezdetek kezdetén a ma ismert borok közül csak a rozé létezett, lévén, hogy már Kr. e. 7000-ben is készíthették, míg a vörösbort csak Kr. e. 2500 körül, a fehér bort pedig valószínűleg csak még később kezdték gyártani. Ennek oka az, hogy a rozé a legkönnyebben elkészíthető borok közé tartozik, míg a sötétebb, testes, fűszeres vörösekhez masszív borprésekre és bonyolultabb technikára van szükség, amelyek nem voltak széles körben elterjedtek és hozzáférhetők az ősi borászatban.
2. A klasszikus provence-i rozé üvege átlátszó és ívelt, hasonlít egy bowling bábura vagy egy női fűzőre, a helyiek ezért gyakran flûte à corset-ként emlegetik. Míg a bordeaux-i, a burgundi vagy az elzászi borászatban továbbra is e hagyományos formák dominálnak, Provence-ben ezt már egyre nehezebb megtalálni - több borászat modern alakokra váltott. Különlegesség például a Château de Berne négyszögletes alakú üvege, amelynél a gyártás során külön fejtörést igényelt a palackozás lebonyolítása, vagy egy híresség, Post Malone pisztolygolyóra hasonlító, csapott palackja.
3. A fényűző csomagolásra azonban nincs minden esetben szükség. Sok provence-i rozé csavaros kupakkal rendelkezik, illetve több borászat kínál bort kimérve is. Nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a minőségi borok csak parafadugóval érkezhetnek. Mind a dugóval, mind a kupakkal ellátott palackok lehetnek hasonló minőségűek, olcsótól egészen csillagászati összegekig. A borászok fenntartják maguknak azt a szabadságot, hogy könnyen fogyasztható italokat készítsenek úgy, hogy mindez a bor minőségen mit sem változtat.
4. A rozé készítésének legpreferáltabb módja a szőlő préselését követően a rövid ideig tartó héjon hagyás, amely a nedűt rózsaszínűvé teszi. Egy másik, jóval kevésbé népszerű eljárás a saignée, amely során a vörösbor erjesztő tartályából leszívják a fölösleges levet, a vörösbor javítása és intenzívebbé tétele érdekében. Ezen eljárással előállított rozé lényegében melléktermék. A harmadik lehetőség a vörösbor és a fehér keverése lenne, ez azonban Franciaországban törvénytelen, kivéve Champagne-ban, történelmi okokból.
5. A rózsaszín buborékok kedvelőinek jó hír, hogy számos provence-i bortermelő készít brut rozé pezsgőt is, amely népszerűsítésére folyamatban van egy külön címke vagy AOC elindítása is. Ez a technika, a Tank Method eljárás, amely jelenleg Olaszországban a legnépszerűbb, ahol az Asti Spumante és a Prosecco gyártása során használják. A másodlagos erjesztést - amely a buborékokat hozza létre -, egy túlnyomást elviselő tartályban hajtják végre, nem pedig a palackokban, ahogy a Champagne-ok esetén megszokott.
6. Var megyében, Vidauban városában egy tudományos kutatóközpont, a Centre du Rosé került kialakításra. A központ munkája 1999-ben kezdődött, fő tevékenységei között szerepelnek kóstolók, tanfolyamok szervezései, de ezzel párhuzamosan szőlővel és a fogyasztással kapcsolatos kutatásokat is végeznek. Különlegesség a háromméteres rozéfaluk, amely polcain a rózsaszín összes árnyalata megtalálható.
7. A Pelure d'oignon (hagymahéj) borok szerencsére nem tartalmaznak hagymát. Nevüket színükről kapták, amely enyhén narancssárga árnyalatú, ám a negatív konnotációkra való figyelemmel a Centre du Rosé azt javasolta, hogy hagymahéj helyett nevezzék át mangóra. Ennek mentén a Vin gris sem szürke borokat jelent, ez a kifejezés a nagyon halvány rozéra vonatkozik. Általános szabály, hogy minél sötétebb a rozé színe, annál hosszabb ideig érintkezik a szőlő héjával, és annál testesebb, vörösborszerűbb az íze. Jelenleg a halványabb rozék kereslete növekszik a fogyasztók körében, és ez a stílus dominál Provence-ban is.
8. Több sztár érezte a késztetést, hogy borászatot vásároljon Provence-ban. Angelina Jolie és Brad Pitt páros a leghíresebb szőlőültetvény-tulajdonos, akik 2011-ben vásárolták meg a Château Miraval-t. Őket számos híresség követte, Provence-ben toporog John Malkovich a Les Quelles de la Coste-n vagy épp újabban már Post Malone, a Maison 9. pincészetével. De olyan celebet is találunk, aki amerikai vagy ausztráliai birtokával csatlakozott Provence szőlőihez egy-egy palack elkészítése erejéig, mint John Legend és az LVE Wines vagy Kyle Minouge és a Wines by Kyle Minouge.
9. A rozét Provence-ban egyaránt fogyasztják aperitifként, akár jéggel felszolgálva, valamint étkezés közben. Valójában még a pastis, egy ánizs és édesgyökér ízű, aperitifként fogyasztott tradicionális francia ital népszerűségét is felülmúlja. Ellentámadásként a Pastis 51 ezért kiadott egy „pink pastis” terméket, gyümölcsös málnaízzel.
10. A Vin aromatisé, vagyis a más aromákkal kevert bor egészen a római időkig nyúlik vissza. Alapja, hogy a rozé bor kiváló bázist nyújt egy koktélhoz, habzóborral, limonádéval és friss gyümölcsökkel keverve. A közelmúlt egyik kedvenc provence-i trendje a rosé pamplemousse, a grapefruit kivonattal és cukorral kevert bor, amely nagyon édes, de kellemes ízű. Ez az aránylag alacsony alkoholtartalmú ital készen palackozva vásárolható meg a legtöbb francia szupermarketben.
Asbóth Emma
