Az asztali bor kettős jelentéssel bíró kifejezés: egyaránt jelölheti a bor stílusát és a bor besorolásán belüli minőségi szintet is. Manapság már nem egy széles körben bevett kifejezés, sokkal inkább egy régimódi jelző. Ebben a rövid útmutatóban megvitatjuk, mit jelent az asztali bor, hogyan változik a meghatározás attól függően, hogy hol tartózkodik a világon, és hogyan válasszuk ki közülük a legjobbat.
Az asztali bor - széles körben elfogadott meghatározása szerint - egy meglehetősen olcsó bor, amelyet étkezés közben fogyasztanak. Ez azonban önmagában elég homályos magyarázat. Több száz tényező befolyásolhatja a bor árát, a szőlő termesztésétől a borkészítési folyamaton át egészen addig, hogy ki árusítja, s milyen üzletben. Az ár nem mindig tükrözi a minőséget vagy jelenti annak hiányát. A „meglehetősen olcsó” szubjektív jelző, hiszen ízlések és pofonok mentén, ami valakinek tetszhet, egy másik fogyasztónak elvetendő lehet. Noha 7-8 ezer forintot költeni egy üveg borra néhány embernek túlzó mértékűnek tűnhet, de azoknak, akiknek szeretnének biztosra menni vagy egy-egy bizonyos márkájú bort részesítenek előnyben, ez csupán egy csepp a bevásárlókosárban. Ezenkívül sok borász véleménye mentén tulajdonképpen minden bor elfogyasztható étkezés közben, csakis attól függ, hogy egy adott palackot sikerül-e helyesen összepárosítani az azzal kompatibilis étellel. Például a rozé nagy választéka remek kiegészítője könnyed salátáknak, halas vagy csirke ételeknek, de akár desszert mellé is ideális lehet. Az asztali bor kifejezés arra tehát az időre nyúlik vissza, amikor a fogyasztók olykor indokolatlanul szigorú szabályokat követtek a borokkalal kapcsolatban. Ám ahogy a bor egyre hozzáférhetőbbé vált a hétköznapi emberek számára, a borkedvelők elkezdték elutasítani ezeket a szabályokat, és úgy döntöttek, hogy a bort bármilyen alkalommal és módon szívesen fogyasztják. Noha nem valószínű, hogy egy éttermi sommelier-től hallani fogja a kifejezést, egy borkóstolóra készülve előfordulhat, hogy szakértők egy bizonyos palackot tökéletes asztali borként említenek. Az asztali bor meghatározása azonban attól függően is változik, hogy hol tartózkodik a világon.
Asztali borok az Egyesült Államokban
Az asztali bor amerikai definíciója meglehetősen könnyen érthető az Atlanti-óceánon innen eső országokhoz képest. Hagyományosan az Egyesült Államokban az asztali bor alkoholtartalma alacsonyabb, soha nem haladja meg a 14%-ot. Ez lehetővé teszi, hogy a vacsoravendégek egynél több pohárral tölthessenek anélkül, hogy túlságosan becsiccsentenének tőle, valamint ahhoz, hogy még autóba ülhessenek - az adott állam alkohol tolerancia szabályainak megfelelően. Ám az Egyesült Államokban az asztali bor egyúttal egy olyan kifejezés, amely közepes minőségű borra utal. Bár a bor minőségi besorolásának szubjektív jellegét már említettem, tény, hogy nagyobb vacsora vagy ünnep kapcsán érdemes úgy bort választanunk, hogy akkor is megfizethető legyen, ha több palackot kell beszerezni belőle. Noha minden bor alkalmas étkezés melletti fogyasztásra is, elképzelhető, hogy vannak olyan kivételesen komplex palackok vagy évjáratok, amelyek kiemelt figyelmet érdemelnek. Ezeket feltétlen érdemes önmagukban is megkóstolni, hogy megtapasztalhassuk a bor valódi árnyalatait. Amerikai mércével az asztali borokat könnyen iható boroknak is nevezik, amelyek nagyon könnyűek, frissek és talán kevésbé összetettek. Általánosságban elmondható, hogy ezen asztali borokért nagytömegek rajonganak, egy-egy sokakat vonzó esemény alkalmával egész biztosan népszerűek lesznek. Noha a régiszabású borszabályok azt sugallják, hogy az asztali borok közé nem tartozhatnak pezsgők és az édes buborékos italok, mint például a Prosecco, ezt azért manapság már mindenki elveti. Szülinapi tortázás nem is telhet el pezsgő durrantás nélkül!
Asztali borok Európában
Európában az asztali bor egy kissé összetettebb, mert az európaiak konkrétabb címkézési szabályokat követnek. Az asztali bor minősítés eldöntése egyből a bor megnevezésénél kezdődik, ami egy védett borvidékre utal, ahol az adott üveg borhoz a szőlőt termelték vagy palackozták, utalhat esetleg még a borkészítés során alkalmazott, kifejezetten a térségre jellemző speciális technikákra is. Ha egy bort ezeknek a szigorú szabályoknak megfelelően készítettek, a borászok erre vonatkozó megjelölést helyezhetnek el a címkéjükön. Az európai borok esetében ez az OFJ (oltalom alatt álló földrajzi jelzés) vagy az OEM (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) logója. Ezek a matricák a fogyasztókhoz szólnak, amelyek segítségével megalapozottabb döntést hozhatnak boruk származási helyével kapcsolatban. A borvilág különös figyelmet fordít a borvidékekre, különösen Európában. Az Európai Unió borra vonatkozó szabályozása megköveteli továbbá, hogy a meghatározott minőségi régiókból származó borok tartalmazzák a QWPSR (adott régiókban termelt minőségi borok) jóváhagyási jelét is. Az érem másik oldalán találjuk az asztali bort. Asztali bornak vagy francia nevén vin de table-nak számít minden olyan bor, amelyet nem láttak el ilyen védjegyekkel, tehát nem felel meg a termesztés, előállítás vagy palackozás szigorú szabályozásainak. Ezzel a logikával az a probléma, hogy attól, hogy egy bor nem OEM vagy OFJ, még nem jelenti automatikusan azt, hogy gyengébb minőségű.
Manapság tehát inkább az a tendencia érvényesül, hogy ha bor van az asztalon, az asztali bor. Egyértelmű, hogy néhány extra különleges üveget önmagában is érdemes megkóstolni, ahogy az is, hogy bizonyos ételpárosítások csak kihangsúlyozzak egy jó üveg tulajdonságait. Azoknak viszont, akik csak szeretnének egy jó bort fogyasztani a következő baráti összejövetelük során, nem kell vaskalapos szabályokhoz tartaniuk magukat. Keressenek 14% körüli alkohol tartalmú borokat, könnyed ízvilággal, védjegyektől függetlenül.
https://www.foodrepublic.com/2016/10/05/whats-the-difference-between-table-wine-and-regular-wine/
https://tastehungary.com/tasting-table-budapest/
https://en.wikipedia.org/wiki/Table_wine
