A provence-i rosé a XXI. század borkereskedelmi sikertörténete. 2002 és 2021 között a világ rosétermelése 45 százalékkal nőtt, miközben a borfogyasztás általában csak 3 százalékkal emelkedett. Hogy lehet ilyen körülmények között mégis kiemelt helyen a provence-i rosé? Vajon a stílus képes a nagyszerűségre?
Az elmúlt negyedszázadban a világ rózsaszín borfogyasztása megháromszorozódott. A rosé borok jelenleg a globális borfogyasztás 11,2 százalékát teszik ki; ám a szám még mindig növekszik. Nem számít Burgundia, Jura és Pomerol, Provence Franciaország kereskedelmileg legsikeresebb borvidéke, legalábbis ami a közelmúlt európai fejlődését illeti: az elmúlt 15 évben 500 százalékkal nőtt az export, így ebben a régióban szinte minden rózsaszín. Provence biztosítja a világ számára a rosé-bor referenciaértékét, miközben sikerül ésszerű borárakat generálnia és fenntartania a legragyogóbb rosé borainak járó címet. Így tehát ha a roséról beszélünk, akkor mintegy Provence-ról beszélünk.
De miért éppen Provence? Az alkalmasság minden bizonnyal az egyik ok. Provence egy különleges mediterrán övezet, amelyet főként vörös szőlőfajtákkal ültetnek be. A Provence-Alpes-Côte d'Azur régió átlagos tengerszint feletti magassága 514 méter, noha a legtöbb szőlőültetvény ennél alacsonyabban helyezkedik el, a magasság előnyeit nagyban élvezi a térség. A tengeri szellő hatása is erősen érződik, amely könnyedén átszellőzteti Franciaország provence-i tájait. Ezek a termesztési körülmények éles kontrasztot kínálnak például a melegebb, dúsabban terített Languedoc-síksághoz képest. Az eredmény pedig magáért beszél, egy olyan vörösszőlős gyümölcs, amelyet nem feltétlenül kell erős vörösborokká alakítani, kivéve egy-két zónát, mint például Bandolt. De a szőlőszemekben ott rejlik az a lehetőség, amely a rosé bor elkészítéséhez szükséges nagyon rövid macerálásokra is alkalmas.
A következő elengedhetetlen szereplő a felszereltség és a know-how. A tökéletes rosé elkészítése minden bizonnyal rendkívüli beavatkozások és ijesztő technikai kihívások sorozatát rejti, amelyek sok esetben generációról generációra szállnak. Már a termelésnél nagy gondosságot igényel a roséborok szőlője, hiszen a levélfelület és a termésterhelés arányának megállapítása stratégiailag fontos. Ideális esetben a szőlő érése lassan, szőlőstressz nélkül történik, legfeljebb némi öntözés rásegítéssel. Mivel a szőlőt általában forró, nagy nyárban szedik - gyakran augusztusban -, a hajnali szedés elengedhetetlen, hiszen ez a tökéletes időpont ahhoz, amikor a gyümölcs éppen a teljes érettség felé közeledik, de még a csúcspont előtt áll.
Kötelező technikák közé soroljuk a gondos válogatást és kíméletes kezelést, majd hűvös, ultrakönnyű közvetlen préselést, másodperc pontossággal időzítve: a must finomításával, hűtésével, esetenként szelektív bőrmacerálással. A többé-kevésbé hűvös fermentáció történhet semleges acél edényekben, hordóban vagy a klasszikus földbe vájt kerámia tartályokaban, a kívánt ízvilág kialakításától függően. A seprő létfontosságú szerepet játszhat: vannak, akik azt akarják, hogy a borok átmenjenek a malon (azaz a malolatikus fermentáción, egy másodlagos erjesztésen), mások nem. De a borászok nem dőlhetnek hátra, amíg a borok palackban nincsenek – és talán még akkor sem, mivel a tiszta üveg mindig jobban érzékeny a fényütésre, pedig általában az a választás a bor színének pompázásához.
Ezen technikák közül sokat Provence-ban vezettek be és itt tökéletesítették a közvetlen préseléssel elérhető, rendkívül halvány rózsaszín árnyalatot. Mindez lenyűgöző módon nagy mennyiségben elérhető és előállítható, ami óriási érték a régió számára. Ez nem egy feltűnően dűlőérzékeny bor, feltéve, hogy a termelők minden technikai részlettel tisztában vannak és pontosan követik a jól bevált receptet.
A rosé és Provence közötti kulturális kapocs már-már szétválaszthatatlan. A fél világ arról álmodik, hogy itt nyaraljon, vízparton rosét kortyolgasson és ennek, az előszeretettel fogyasztott bornak csillogása segít mindenféle marketing kezdeményezésben – a filmsztártól a luxusmárkáig, mindenki szeretne a rózsaszín köd részesévé válni. Azonban amit a riválisok nem tudnak lekövetni az az, hogy a rosébor sikeréhez merészség kell. Ugyanolyan fontos, hogy mit hagy ki belőle a borász, mint hogy mit tesz bele. Ezek a sokatmondó ecsetvonások jól irányzott, kifogástalan összképet alkotnak. A provence-i borászok pedig megértik a visszafogottságot és azt a finom ízlést, amelyet ez a minőség megkövetel.
Asbóth Emma
