Az életkor kérdése rozé borok esetében nem annyira egyértelmű, mint más fajták kapcsán, ezért felmerülhet bennünk: vajon javul-e a borok íze az idő előrehaladtával? Az a mondás járja, hogy a rozét fiatalon a legjobb inni, azonban nem meglepő módon ez nem egy kőbevésett aranyszabály. Noha számtalan rozét valóban jobb fiatalon elfogyasztani, vannak olyanok, amelyeknek kifejezetten jót tesz néhány szarkaláb.
Az egyik legnagyobb változást rozék tekintetében a technológia fejlődése jelentette. A hűtés alkalmazása rozé borok előállításakor rendkívül elterjedt, amely sokkal jobban szabályozza és finomítja a bor különböző szakaszait. Hatékony intézkedéseket vezettek be továbbá az oxidáció megelőzésére is. Mindennek köszönhető, hogy a borászok nem csak jobb terméket adnak ki a kezeik közül, de egyúttal stabilitást is kölcsönöznek a bornak, vagyis az tovább tárolható anélkül, hogy az ízéből veszítene. Ez segített száműzni azt az évekig bevett mítoszt, hogy a fogyasztóknak egy-egy pincészetben kóstolt, rendkívül ízlő bor az üzletből vásárolva már nem ugyanazt az élményt nyújtotta. Bár ez még mindig érvényes lehet néhány olcsón előállított tömegborra, de nem a legjobb termelők kimagasló minőségű rozéboraira.
E folyamat másik komponense, hogy a prémium rozé borok iránti egyre növekedő kereslet lehetővé tette a borászok számára, hogy befektessenek borkészítési eszköztáruk fejlesztésébe. Mindez magával hozta azt az elkerülhetetlen előrelépést, hogy a borászathoz tartozó más termelőknek is fejleszteniük kellett módszereiket, hogy lépést tudjanak tartani a piaccal. Tudományos szervezetek, mint például a Rozé Borkutató Központ (Centre du Rosé) kutatásokat végeztek, egyre inkább feltártak olyan folyamatokat, amelyek alapján tanácsot adhattak a termelőknek a meglevőknél jobb módszerek alkalmazásáról. És hogyan hat mindez a borra?
A minőségi javulás és az extra állékonyság lehetővé teszi, hogy ezek a borok sokkal tovább eltarthatók legyenek, mint korábban. Egyúttal megnyílik a lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk, hogy fejlődik a rozé az életkorral. Évek múltán a rozé színe réz felé fordul, a gyümölcsös aromákat mély, fűszeres ízvilág váltja fel. A bor folyamatosan fejlődik, komplexitását az évek alatt tárja elénk – ha hagyjuk. Ahogy a fiatalok is kinőnek a húszas éveik elei hóbortokból és megfontoltabbá válnak, úgy az érlelt rozénak sincs már tinédzserkori, csattanó savassága és frissessége.
Az érleléshez legmegfelelőbb rozékat Provence-ban találjuk. Az érlelésre alkalmas rozék meghatározott fajtákból készülnek, kiváló alapanyuk a Grenache, a Syrah és a Cinsault és a Mourvedré is, amely fajtákból széles választékkal készülnek borok. A rozék a pincészetben, akár fahordókban is átmennek egy érlelési folyamaton, ami azért fontos, hogy a hordóban történő oxigénnel való érintkezést követően különösen alkalmassá váljanak az érlelésre. A hordó továbbá ad némi tannint is a bornak, amelynek – többek között – az a funkciója, hogy hosszútávon is megőrizze a bor szerkezetét és ízét.
Tehát pontosan mi várható egy érlelt rozétól?
Illatában mogyoró, fás jegyek, színében arany és réz naplemente. Hangulatában megértés, törődés, korábbi évek tapasztalata. Nem érdemes kihagyni!
