Hajlamosak vagyunk magunk is a többség által már betanult és büszkén emlegetett tévhitek hullámát meglovagolva, a saját ízlésünket is alárendelni a biztonságos és mindenki által elfogadott elveknek. Na de akkor mi lesz az, ami minket megkülönböztet? Az én meggyőződésem az, hogy minden hallott vélemény akkor válik igazsággá – viszont akkor már cáfolhatatlan igazsággá – ha én magam próbáltam és csak magamra hallgatva hagytam jóvá.
Akkor egy érdekesség rólam… Én magam az második és a harmadik éves rosékat sokszor többre értékelem, mint a friss évjáratokat. Kezdenek kialakulni benne a harmóniák és átveszik a helyét a roppanós, akár egyesével megszámolható ízektől. Olyan illatok és olyan esszenciák jelennek meg a borban, ami öszetettebbé, komolyabbá és tartalmasabbá teszik.
A provence-i rosék nemcsak minőségükben, íz- és illatvilágukban térnek el a világ más pontjairól származó hasonló boroktól, hanem van egy említeni való erőteljes eltérés, mégpedig az eltarthatóság. Az a sztereotípia, hogy a rosé bort a lehető leggyorsabban el kell fogyasztani, a provence-i termésekből készült nedűkre nem igaz. A miértre a válasz a szőlőfajtákban keresendő.
Három alapvető szőlőfajta a legelterjedtebb a régióban, a Mouverde, a Grenache és a Cinsault.
Eric de Saint Victor, borász szavaival élve a két szőlőfajta (Grenache és Cinsault) csatát vív egymással a palackban: „Képzeljük el a parfümös Cinsault-t, mint a fiatalabbat a kettő közül, aki alig várja, hogy bemenjen és megmutassa, mire képes, de az idősebb, verekedős Mourvèdre kisérője árnyékából nem tud kitörni. A dolgok azonban megváltoznak egy-két év után a palackban. Cinsault kevésbé lesz demonstráló, és Mourvèdre ráncos homlokát mosoly váltja fel. Így a háborúzással töltött egy év után a testvérek kezdenek végre békességre találni.”
Ugyan a legtöbb rozé soha nem látja tölgyfahordó belsejét, hiszen elméletileg egy-két évvel a betakarítás után legideálisabb az elfogyasztásuk, de a legtöbb rozénak egyben időre is szüksége van, hogy érlelődjön és szintetizálódjon. Más ízvilág köszön vissza tehát egy 2020-as évjáratú rozéban a következő évben, más két évvel később, amikor lágy gyümölcsök és fűszerek jelennek meg, s más három év múlva, amikor már árnyalata is új színt öltött, valamint aromáit is megváltoztatta.
Érdemes egy pillanatra kilépni a megszokott komfortból és egy más íz nyújtotta élmény felé elfordulni egy pillanatra. Kóstoljunk bele az érettebb provence-i rosék ízébe és döntsön mindenki a saját ízlése szerint. Biztos vagyok benne, hogy élmény lesz a kalandozás az érettebb ízekkel.
Zanyi András
