A nemzetközi szaksajtó sokszor említi a már-már mágikusan sejtelmes „francia paradoxon” kérdéskörét. Mi is valójában maga a kérdés
Egyszerűsítve annyi, hogy van egy ország ezen a bolygón – ahol mi is élünk – amelynek lakosai egyszerűen fittyet hánynak az orvostudomány évezredek alatt kutatott és tapasztalt legfontosabb törvényére, miszerint „ami finom és élvezetes, az káros az emberi szervezetre”. Ezeknek az embereknek az életimádata egyszerűen felülírja a tudomány által rögzített szabályokat. A francia ember sokat és zsírosan eszik, sok bort iszik, megjegyzem még dohányzik is és ezzel együtt Európában az egyik legmagasabb életkort éli meg. Ez lássuk be, hogy nemcsak paradoxon és mágia, hanem egyenesen csalás is.
Honnan is indult a kérdés több évtizeden átívelő világjáró útjára? 1981-ben az INSERM nevű szervezet - amely az Országos Egészségügyi és Tudományos Kutatóintézet kifejezésre fordítható talán magyar nyelven – méltán nagynevű kutatói, jelesül Jacques-Lucien Richard, François Cambien és Pierre Ducimetière professzorok tanulmányozták és összehasonlították a szív- és érrendszeri betegségek és a zsírszint mértékének összefüggéseit. Ezt követően a 85 évesen elhunyt Serge Renaud - a kéréskör egyik atyja - és Michel De Lorgeril kardiológus orvos a kilencvenes években egy közleményt publikált a The Lancet nevű orvosi szaklapban „Bor, alkohol, vérlemezkék és a szívkoszorúér-betegség francia paradoxona” címmel. A szerzőkről többek között annyit feltétlenül érdemes tudni, hogy Mossieur Renaud nem meglepő módon Bordeaux mellett született és halt is meg, szép kort megélve.
A szerzők epidemiológiai adatok szűrésével megfigyelték, hogy a franciák jellemzőek sok telített zsírt fogyasztanak és ennek ellenére alacsony a koszorúér megbetegedések száma, illetve az ebből származó halálozás. Összehasonlításként vizsgálták az Egyesült Államokat és Angliát – ahol a telített zsírfogyasztás mértéke hasonló – és megállapították, hogy ebben a két vizsgált országban a hasonló okból történő megbetegedés és halálozás statisztikailag lényegesen magasabb számot mutat. Ez a meglepő adathalmaz és az ebből származó megállapítás kapta a „Francia Paradoxon” nevet. További következtetésekhez elengedhetetlen volt megállapítani, hogy a vizsgált országok lakossága gyakorlatilag egyetlen dologban különbözik egymástól, a franciák sokkal több vörösbort isznak. A részletekben nem elveszve, ezzel kész is lett a korszakalkotó felfedezés.
Tehát az első indíttatás tőlük származik, ami alapján sokan még ma is úgy gondolják, hogy szív- és érrendszeri megbetegedéseket egyszerűen megúszhatjuk, csak sok vörösbort kell innunk. Szerencsére a megfigyelések megfelelő módon felkeltették az orvostudomány figyelmét és megkezdődtek a részletes kutatások bizonyítások és cáfolatok. Ha az írott sajtóban keresünk a témával kapcsolatban, kiderülhet a számunkra, hogy az irodalma mára végtelenné vált. Minden oldalnak vannak támogatói és cáfolói, ha nem is szakmai, de legalább érzelmi elvekkel felvértezve. Ez azonos lehet az igyak vagy ne igyak kérdéskörrel, ami valószínűleg nagyjából egyidős lehet az első megerjedt gyümölccsel.
A helyzetet jól példázza a Wikipédia francia nyelvű, a kérdéssel foglalkozó oldala:
A vörösbor több más élelmiszerhez hasonlóan antioxidánsokat tartalmaz. Egy vitatott elmélet azt sugallja, hogy a resveratrol, az egyes borokban található számos polifenol egyike, egy antioxidáns, amely megvéd a szív- és érrendszeri betegségektől. Általánosabban a vörösborban (héjban és szőlőmagban) található polifenolok potenciálisan jótékony hatást idéztek elő. Ez a hipotézis alapvetően in vitro megfigyeléseken (lásd például a 2010 januárjában publikált INRA-kutatást) vagy állatokon alapul. Más szerzők úgy vélték, hogy inkább metabolitjaik és polimerjeik (például a transz-resveratrol, a rezveratrol aktív polimerje) hatásáról van szó, amely az emésztőenzimekkel való kölcsönhatásokhoz kapcsolódik, mivel a borokban lévő polifenolok többsége nem halad át a bélfalon. Ezt az elméletet régóta vitatják, különösen azért, mert a bor iránti hatalmas gazdasági érdekek forognának kockán amennyiben igaz lenne. A legtöbb olyan tanulmány azonban amely arra a következtetésre jutott, hogy az alkoholfogyasztás védő hatással van az emberi egészségre, elfogultságtól szenved. Komoly módszertani hiba, mivel a korábbi alkoholisták absztinenssé válnak és az absztinensek kategóriába kerülnek. Egyes tanulmányok az absztinensek kategóriáját az élethosszig tartó absztinensekre korlátozzák, amelyek viszonylag ritkák az érintett populációban és náluk nem találják ezt a védőhatást. A helyes módszertanon alapuló tanulmányok kis száma nem erősíti meg az alkoholról általában és különösen a vörösbor előnyeiről szóló elméletet. Az alkohol mindezek mellett számos más halálos kimenetelű betegségért felelős.
A fentieket értelmezve arra az álláspontra juthatunk, hogy „nem tudom”. Ez jellemzi a kérdéssel kapcsolatban a tudományos köröket is. Kijelenthetjük, hogy van még kutatni való a jövőben.
Számomra meglepő, hogy a kérdés mentális oldalát nem feszegeti egyik tanulmány sem. Nem lehet, hogy egyszerűen a mértéktartó vörösborfogyasztás pszichoaktív hatása jobb mentális állapothoz vezet, ami feltételezhetően a szervezetnek is segít az optimális működésben? Bízom benne, hogy ezzel a teóriámmal nem váltok ki forradalmat az egészségükre komolyan figyelmet fordító alkoholfogyasztók körében és különösen nem szeretném népszerűsíteni vagy legitimizálni az alkoholfogyasztást bizonyos mérték fölött, azonban ha az okát jelenleg nem is ismerjük, azt mégis megállapíthatjuk, hogy a Francia Paradoxon létezik. Ha pedig ez létezik (cáfolatról nem tudok), akkor azt gondolom, hogy mindenki jogosan szeretne részt venni az ebben érintettek körében.
Aki nem hiszi, járjon utána...
Egészségünkre!
Zanyi András
