Az Amerikai Egyesült Államok a második helyen áll a rosé fogyasztás terén, Franciaország után. Bár fogyasztási szintjeik hasonlóak, a rosé trón továbbra is a franciáké, noha az elmúlt évek azt mutatták, hogy Amerika termelése jelentősen megnőtt. Ez főként annak köszönhető, hogy a borászok új borkészítési technikákkal kísérleteznek.
Amerikában a bor bürokráciája nem olyan kötött, nagymúltú mint Európában. A borcímkék csupán az AVA-t (American Viticultural Area) jelzik, amely a szőlőtermesztés egy meghatározott övezetének felel meg. A megnevezés mellett a felhasznált szőlő neve szerepel: ez biztosítja számunkra, hogy ennek a fajtának van egy minimális százaléka, amely ebből a konkrét AVA-ból származik.
Az amerikai rosé kapcsán legtöbben Kaliforniára gondolnak, azonban más államok is feltették magukat a térképre az utóbbi években.
Washington
Kalifornia után Washington a legtöbb bort termelő amerikai állam. Az itt termesztett vörös szőlőfajták a Merlot, a Cabernet Franc és a Cabernet Sauvignon, ám rosé készítéssel is egyre többen foglalkoznak a régióban. Az itteni rosék aromásak és testesek, sokszor találkozunk érdekes fűszerpárosításokkal vagy eljárási technikákkal. A régió keleti részén a szőlőből inkább testesebb és robusztusabb borok készülnek, míg a nyugati régióban, a Csendes-óceán közelében a borok lágyabbak és kifinomultabbak.
Washington államban a szőlőművelés egy területre koncentrálódik, ez a Columbia Valley: ahol a tél hideg, a nyár pedig forró és viharos. Azonban ne úgy gondoljunk a térségre, mint egy kis völgy, a Columbia Valley ugyanis nagyobb, mint Dánia. A Columbia Valley-n belül találunk két fontos alrégiót: a Yakima-völgyet, ahol az állam összes szőlőjének több mint 1/3-át termesztik (főleg rizlinget és merlot szőlőt) és a Walla Walla-völgyet. A Walla Walla név a helyi szahapti dialektusból fordítva annyit jelent, hogy sok víz. A terep sziklás, a területen kersztühasító folyó egészen a Kék-hegységből ered, így olyan klímát alakít ki, amely alkalmas a szőlőtermesztésre és a bortermelésre. A leggyakrabban használt szőlőfajták a Syrah és a Grenache, akárcsak Provence-ban. Vörösborrá alakítva robusztus és testes ízeket adnak, de rosé iterációikban megőrzik a frissességet és a finom jegyeket, amely nagyon kellemes itallá teszi őket.
New York
New Yorkban a bortermelésre leginkább összpontosító területek Finger Lakes és Long Island. Ezekben a térségekben a rosé borok nagyon gyümölcsösek, és markáns savtartalmuk miatt könnyen megkülönböztethetők.
A Finger Lakes régióban több nagy vízfelületű tó jelenléte enyhíti a hideg hatásait, ezért az ott termelt borok gyakran nagyon aromásak, a roséhoz leginkább használt szőlő a Cabernet Franc. Minden évben megrendezik a „Discover Dry Rosé” elnevezésű rendezvényüket, amelyen a rosé mellet gasztronómiai és művészeti alkotások is képviseltetik magukat. Long Island szintén kiváló hely egy pohár rosé elfogyasztására – még akkor is, ha kicsit nehezebb előállítani. A hőmérséklet nagyon alacsony és tavak sincsenek, hogy enyhítsék a környezeti hatásokat így az ott termelt borok sokkal magasabb savtartalmúak. Míg egykor főként vörösborok gyártásával foglalkoztak, az utóbbi évek trendjei mentén emellett elkezdtek olyan technikákkal kísérletezni, amelyek frissebb, ásványosabb ízt eredményeznek rosé boraikban. Ez az Atlanti-óceán hatásának köszönhető, valamint feltett szándékuk utánozni a provence-i ízvilágot, hogy boraik jól párosuljanak a tenger gyümölcseivel, különösen a homárral.
A New York állambeli borok nem kimondottan híresek, gyakran inkább a helyi családok, nyaralók által kerülnek fogyasztása. Érdekesség azonban, hogy New Yorkban jött létre az első interaktív rosé múzeum Amerikában, ahol számos egyéb ismeretterjesztő tevékenység mellett a világ minden tájáról kóstolhatók rosék.
Oregon
Az Egyesült Államok nyugati partján a borászati tájat a szőlő hatalmas területe uralja. A leghíresebbek között minden bizonnyal a Pinot Noir és a Pinot Gris fajták szerepelnek, de ezek csak néhányat jelentenek a sok közül. Itt minden este nagyszerű lehetőség egy pohár rosét párosítani friss, helyi hallal.
A Willamette-völgy Oregon egyik fő bortermelő vidéke, pedig a tavaszi viharok és az őszi túlzott hidegek a szőlő érlelési folyamata során számos problémát idéznek elő. Ezért a Pinot Noir nem mindig éri el a megfelelő érettséget, ami azt jelenti, hogy a rosét gyakran saignee-vel kell előállítani. A saignee eljárás tovább sűríti a szőlőmustot, amitől a kapott borok testesebbek. Ennek ellenére a rosé trend itt is növekszik, és egyre nagyobb a kereslet. Sok befektető, aki már rendelkezik kaliforniai és franciaországi birtokkal, földet vásárol itt és jellemzően kicsi, családi vállalkozását pincészetekké alakítja át.
Jól látható, hogy a rosé bor készítés összességében Amerikában még gyerekcipőben jár, a nagy múlttal és több évszázados know how-val rendelkező Provence-hez képest mindenképp. A bor története az Egyesült Államokban meglehetősen későn kezdődött, még a dél-amerikai országokhoz képest is. Bár voltak akadályok, például különböző telepítési tilalmak, azért néhány évtized távlatából igazán izgalmas borokat állítanak elő azokon a korábbiakban emlegetett területeken.
