A provence-i hagyományok egész évben beragyogják a helyi lakosok életét, a városkák és a falvak saját, színes ünnepi események forgatagában élnek. A Camargue fesztiválok márciustól októberig töltik meg az utcákat, a hagyományos Arlésienne jelmez különleges alkalmakkor kerül elő, s a carreto ramado látványos kavalkádja komótosan halad át a falvakon. A térség bővelkedik a népszokásokban, sőt mi több, olyan gazdag kultúrát kínál, hogy Frédéric Mistral, az 1904-es irodalmi Nobel-díj nyertese egy egész múzeumot szentelt neki. A Museon Arlaten mondhatni Provence néprajzi múzeuma.
Az Arlésienne jelmez
Arlésiennes - az arlesi nők - és elegáns ruhájuk méltán híres szépségéről és eleganciájáról, amelyet fesztiválokon és ünnepségeken egész nyáron megcsodálhatunk. Arles-ban egy rendkívül kifinomult öltözködési stílus alakult ki a 18. században, amelyet - mint mindenhol, itt is - a párizsi divat szele ihletett. A pazar öltözéket kissé félrevezető lenne „népviseletként” címkézni, sok más régióval ellentétben ez nem tartalmaz parasztkötényt és fejkötőt. Ehelyett a nők fehér napernyőket, ékszereket és egyéb stílusos kiegészítőket öltenek magukra, az összképet pedig egy finom csipkekendő egészíti ki. A legjellemzőbb hajviselet egy különleges konty, szalaggal vagy csipke fejdísszel ékesítve. A bonyolult felsőrésznek és fejdísznek számos változata van, alkalmaktól függően akár tíz verzióját is magukra öltik a nők, amely formációk elsajátítása adott esetben éveket is igénybe vehet. A mireietos néven ismert fiatalabb lányok éppen ezért 16 éves korukig más, egyszerűbb jelmezt viselnek.
A jelmez újjászületése Arles-ban és a régióban egyetlen ember ötlete volt: Frédéric Mistral-é. Az író életfeladataként a regionális öntudat felélesztését és fellendítését tűzte ki maga elé, már látjuk, sikeresen. Mistral aggódott, hogy a nők végleg elhagyják a hagyományos arlésienne ruhát, ezért 1903-ban létrehozta a Festo Vierginenco nevű fesztivált a jelmez népszerűsítésére. Ilyenkor egy mireieto először cseréli le fiatal lány ruháját a felnőttre. Mindez egy szertartás keretén belül, a „jelmezkeresztszülők " vezetésével történik, amelyet „prendre le ruban"-nak, azaz a szalag elvételének neveznek, s a felnőttkorba való átmenet kulcsfontosságú rítusaként tekintenek rá.
Kezdetben kevesen reagáltak Mistral ötletére, mindössze egy tucat tizenéves vett részt rajta, ám a következő években ez a szám gyorsan 350-re duzzadt. Ma a fesztivál folytatódik, és minden évben, július végén, a camargue-i Saintes Maries de la Mer egyik legfontosabb eseménye.
Arles-ben egyébként sok hasonló ünnepség van, például a Prize de Coiffe, amelyet december elején tartanak. Egy másik nagyobb ünnep, ahol rendszeresen előkerül a jelmez a La Fête du Costume, minden évben június utolsó vasárnapján vagy július első vasárnapján kerül megrendezésre. Ez egy hosszabb esemény, a Festiv'Arles része, amely magában foglal egy pegoulado-t (fáklyás felvonulást) és háromévente a Reine d'Arles (Arles királynője) koronázását.
Arles királynője
Arles nem jelentette ki függetlenségét a mereven királyellenes Franciaországtól, a királynő természetesen csak informális, ideiglenes szerepet tölt be. De mint egy rendes uralkodó, ő is birodalma elsőszámú nagykövete, így várhatóan számos fesztiválon és rendezvényen megjelenik az uralkodása alatt.
A királynő gondolata 1930-ban vetődött fel, Mistral születésének 100. évfordulója tiszteletére. Azóta három évente, május 1-jén új királynőt és udvarhölgyeket választanak - Arles királya nincs. 2017-ben Arles 23. királynőjét, Naïs Lesbrost választották, akinek uralkodása elnyúlni látszik, ugyanis a Covid-19 járvány miatt 2020-ban nem volt választás.
Ne egy szokásos szépségversenyt képzeljünk el, Franciaországra jellemzőn a kiválasztási eljárás kifejezetten szigorú és bürokratikus. Arles reménykedő királynőinek hosszadalmas felvételi kérdőívet kell kitölteniük, és kétnapos interjúkon, valamint szóbeli és írásbeli teszteken kell átesniük. Az egész folyamat több hónapot vesz igénybe. A pályázónak 18 és 24 év közöttinek kell lennie, neki és a szüleinek egyaránt Arles-ban vagy a közvetlen közelében kell születniük, és továbbra is ott kell élniük. Uralkodása alatt egyedülállónak kell maradnia.
A történelem, irodalom, építészet és művészet alapos ismeretét kell felmutatnia. Neki is folyékonyan kell beszélnie több nyelvet, és képesnek kell lennie női lovasnyeregbe ülni. Valamint természetesen mesésen kell kinéznie az arlésienne ruhában. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a királynő kap ugyan juttatást az utazásokért és a sok jelmez fenntartásáért, ám még így is mindenképp kemény munkát végez. A szigorú követelmények érthető módon sok fiatal nőt visszatartanak a jelentkezésről, 2017-ben mindössze hét jelölt jelentkezett.
A dinasztia azonban töretlenül folytatódik, és az arlésienne ruha különleges alkalmakra való viselése továbbra is népszerű minden generáció számára.
