A jó bornak nem kell cégér! - tartja a mondás, hiszen a finom bort mérő kocsmához akkor is oda találnak, ha nincs kinn a cégére. Ez bizonyára a jóhelyek fortélya. De mégis mi vonzza a vásárlót egy üzletben a bor felé? Noha a modern kereskedelem világában elengedhetetlen a cégér, még talán ennél is csalogatóbb az első pillantás, azaz a boron szereplő címke és maga a palack formája. Míg ezutóbbinak már egy teljes cikket szenteltünk korábban, a legfontosabb információkat feltüntető kis matricának is érdemes külön figyelmet szentelni.
A rozé világát röviden úgy lehetne leírni, mint a tökéletes egyensúly és a halvány árnyalatok világa: olyan tulajdonságokkal bír, amelyek felismerésük érdekében bizonyos fokú érzékenységet igényelnek. Egy rozé lehet könnyű, komolytalan fruska, de lehet összetett és strukturált matróna is, épp ezért egyszerre tud helyt állni nyáresti aperitifként vagy egy robusztus vacsora kísérőjeként. Ahhoz, hogy az ismereteiben kevésbé jártas fogyasztó megtalálja, amit keres, tanulmányoznia kell a palackon szereplő címkék tartalmát.
A bordizájn komoly fejlődésen esett keresztül az elmúlt években, hiszen egyre több pincészet lépett be a piacra, ki-ki a saját vásárlói rétegét keresve. Mindenkiben felmerült a kérdés, ki issza a borom, és ki fogja inni holnap? A borkommunikáció fennkölt, latin és francia kifejezésekben bővelkedő szókincse, tradicionális, nehéz üvegű prezentációja sokak számára elrettentővé teszi a közeget és túl szofisztikálttá magát a terméket. Az elöregedő társadalom a borfogyasztók körében is tetten érhető volt, a fiatal vásárlók nem tekintettek trendi élvezeti cikként a borra. Ahhoz, hogy ez megváltozzon elsődlegesen egy újfajta vizualizációt és kommunikációt kellett választani a termékekhez, s bedobni a bort újfajta értékesítési csatornák gyorsfolyású vízébe. Az új piaci környezetbe való integráció nem volt egyszerű, sok borászat egyáltalán nem volt felkészülve arra, hogy boros szakértelmét hirtelen webshopokon és designon keresztül is bevesse.
Ehhez a hatáshoz erősen hozzájárult a kereskedelmi egységek, áruházak, hipermarketek alapterületének rohamos növekedése, s ezzel egyúttal az alkoholok eldugottabbá válása is. A borig vezető út sok buktatóval rendelkezik, számos egyéb háztartási, élelmiszeri kategórián visz keresztül, s mire a vásárló odaér, tömött sorok választási lehetőségeivel találja szembe magát. A csomagolásról első ránézésre látszania kell a különbségnek az egyes eltérő árkategóriák között. Az alsóbb réteg erősebb színekkel, formákkal, karakterekkel igyekszik kiegyenlíteni nem túl előkelő helyét, míg az ár növekedésével egyenesen arányosan letisztul az összhatás, képbe került a kifinomultság, visszafogott csomagolás, különleges papírtechnika.
A tervezéskor azonban egyik tervező sem kaphat teljesen szabadkezet, hiszen a borászati termékek jelölésére minden országban szigorú szabályok vonatkoznak, így Magyarországon is mindenképpen meg kell találnunk a címkén néhány adatot. A kötelezően feltűnendő információkat ráadásul egy látómezőben kell elhelyezni, azaz a vásárlónak első pillantásra tudnia kell, mit tart a kezében - ez gyakorlatban a bor hátcímkéje szokott lenni. Az alaprendelet szerint a címkén szerepeltetni kell a bor kategóriájának megnevezését, amennyiben az valamilyen eredetvédelmi szabályozás alapján készült, azaz oltalom alatt álló eredetmegjelölés vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzés alatt áll. A bor megfelelő nyomonkövethetősége érdekében fel kell tüntetni továbbá a bor származási országát, az alkoholtartalmát, a palackozót, import esetén pedig még az importőrt is.
Sok címkén a kötelező adatok mellett találkozhat a vásárló ajánlott fogyasztási hőmérséklettel, ételpárosításokkal vagy egy-két mondatos jellemzéssel is. Ezutóbbiak általában vagy roppant tömören fogalmaznak a hely szűke miatt, vagy egy olyan frappáns, marketing vonalat ragadnak meg, amely a bor ízvilágához nem feltétlen kapcsolódik szorosan, cserébe viszont roppant hangzatos.
Összeségében a bor a jókedvről és a boldogságról is szól, hiszen a közös koccintás mindig élvezet, különösen kiváló társaságban! Ám ne felejtsünk el ehhez nem csupán az első benyomás alapján bort választani, hanem kezünkbe fogva az üveget jól megforgatva alaposan áttanulmányozni, mit is veszünk pontosan, ha már egyszer átküzdöttük magunkat az fél áruházon érte.
98/2004. (VI. 3.) FVM rendelet a borászati termékek jelöléséről
https://www.bluelabelpackaging.com/blog/anatomy-wine-label/
https://www.boraszportal.hu/hirszuret/amit-egy-bor-cimkejen-mindenkeppen-meg-kell-talalnunk-4903
