A borfogyasztás története szorosan kapcsolódik az üvegpalack előállítási technikák történetéhez valamint a parafadugók feltalálásához. Ez a fejlődési folyamat a bor romlásának megelőzése érdekében ment végbe. Az említett két fontos tényező együttesen lehetővé tette a borkereskedelem ésszerűbb, strukturáltabb és olyan virágzó fejlődését, mint még előtte soha.
Épp úgy, mint a boros poharak, a boros üvegek is különféle méretben, formában és színben készülnek. Bár az ital meghatározza a poharat amibe beletöltjük, a leggyakrabban használt palack formák hosszú évek tradícióit örökítik tovább, aminek általánosságban véve az adott borrégióhoz több köze van, mint annak tartalmához.
Az üveg formája ugyan befolyásolhatja a bor öregedését azáltal, hogy mennyi levegő és miként érintkezik a borral, ám ez a legtöbb fogyasztónak akik csupán 1-2 évig tárolják a bort aztán megisszák, nem számít. Napjainkban a legtöbb palack formát csupán a hagyomány szabja meg. Az üveg színe a tárolásnál játszik szerepet, a színes palackok ugyanis megakadályozzák, hogy a bort túl sok fény érje és emiatt az oxidációs folyamatok elinduljanak - vörösbor például fénnyel érintkezve átlátszó üvegben idővel elhalványul. Néhány borosüveg alján egy bemélyedés, azaz punt található. A punt ugyan növeli az üveg előállításának költségeit, de nem a bor minőségét, hanem sokkal inkább a borász vizuális preferenciáját jelzi. Pezsgő és habzóborok esetén mélyebb, mert a megerősített üvegnek eleve ellen kell állnia a gyártás során kitett nagy nyomásnak. Kitöltéskor ugyan a mély punt segítségével a palackot könnyebb hüvelykujjal megtámasztani, azonban nem ez a valódi funkciója. Elsősorban a vörösboroknál időnként elkerülhetetlen üledék tud itt diszkréten megbújni.
A boros üvegek ma használatos világszerte a legelterjedtebb egységes 0,75 literes űrtartalmú méretének kialakulása hosszú folyamat volt. Eleinte nem üvegből készült és a mérete is eltérő volt (0,7-0,8 liter), főleg kontinensenként. A palackok standard kiszerelését végül 750 ml-es térfogatban határozták meg, amely egyben az emberi tüdő átlagos vitálkapacitása is.
A 750 ml-es méret kialakulásának története szerint, ez a maximum kapacitása egy üvegfúvónak egy fújással. Valamint ez a tökéletes méret amit könnyű szállítani, tárolni és nem mellékesen 2 ember vacsorája mellé a megfelelő mennyiségű bort tartalmazza. Persze az sem elhanyagolható, hogy a 18.században egy hordó 50 gallon volt, ami pontosan 300 palackot adott ki a 750 ml-es méretből. Tehát 6 palack 1 gallon.
Ez különösen fontos volt azokban az időkben, amikor minden palackot kézzel és szájjal készítettek. Az Európai Unió szabályozása alapján 25 milliliteres Piccolo üvegtől egészen a 20 literes Solomon üvegig - amely 26 db standard méretű palack térfogatával azonos - számtalan méret megengedett. 3 literes kiszerelésig az üvegek egyszerűen a méretük alapján kerültek elnevezésre, 3 liter felett viszont bibliai személyek nevét hordozzák, amely közmegegyezés eredete ismeretlen. Bár mindig akad egy-egy pincészet, amelyik formabontó ötlettel áll elő, alapvetően hat palackformát különböztetünk meg. A nagyobb méretű palackok megjelenése (ami általában a normál palack méretének szorzata) általában a borok jobb érlelésének biztosítására alakult ki, valamint olyan kereskedelmi okokból mint például különleges kiadás vagy lenyűgöző megjelenítés. Természetesen a nagyobb palackok méretei nem kifejezetten a rozé normál tárolására szolgálnak, mivel ez a típusú bor nem a hosszú tárolásra született.
Az óriás palackokat a vendéglátóipar is kedveli. Eleinte a gigászi méretű palackok minőségi vörösborok és pezsgők számára voltak kitalálva, de a mai rozé fogyasztás magas szintre emelésével ez megváltozott, így emelve a partik fényét. Nagyobb partikon szórakoztató látványosság, amikor a pincér a vállára vetett óriási palackból tölt az asztaltársaságnak. Sőt ezeket a gigászi palackokat van hogy show elemként nagy karddal „bontják” ki, emelve a fényűző hangulatot.
A leggyakrabban használt forma a Bordeaux-i palack, amely - ahogy a neve is jelzi - eredetileg Bordeaux-ból származik. A palack henger alakú, egyenes oldalakkal és magas vállal, üvegének színe vörösboroknál sötétzöld, fehér és rozé boroknál világoszöld vagy átlátszó. Általában Cabernet Sauvignon és Merlot keverkét töltik bele, ám népszerűségűből kifolyólag a legtöbb fajta kapható ilyen üvegben is. Egy másik változata keskenyebb, magasabb vállakkal ellátott amelyet elegánsabb borok palackozásához használnak.
A 19. században megalkotott Burgundi palackot leggyakrabban a térségre jellemző Chardonnay és Pinot Noir esetében használják, ám e két ikonikus szőlőhöz hasonló tulajdonságokkal bíró borokat - világos, gyümölcsös rozékat és tölgyfaérett fehéreket - gyakran töltik Burgundi palackba. Hosszabb nyaka van mint a Bordeaux-i palacknak és kecsesen lejtős válla, ami egy kúpra emlékeztet. Globális népszerűsége részben annak tudható be, hogy alakját az üveggyártók számára már a kezdetektől nagyon könnyű volt előállítani.
A Provence-i palack formája némileg hasonlít egy bowling bábura, egy homokórára vagy egy női fűzőre, a helyiek ezért gyakran flûte à corset-ként emlegetik. Ahogy a neve is sugallja, Côtes de Provence-ból származik, híresen rozét termelő régióból, ám Olaszországban Verdicchio borokhoz is használják. A klasszikus provence-i rozé üvege átlátszó és ívelt, népszerűségének növekedésével pedig egyre nagyobb valószínűséggel megtalálható az üzletek polcain.
Amit biztosan mindenki első ránézésre felismer, az a Champagne palack. A pezsgők és más szénsavval dúsított italok, mint például a Brut, a Cava vagy a Prosecco palackjai hasonlíthatnak a Burgundi palackra, de nehezebbek és vastagabbak annál, amelynek oka, hogy ellen kell állniuk a pezsgők gyártása során okozott nagy nyomásnak. Ezen ünnepi alkalmakkor bontott üvegek általában zöld színűek, hogy megvédjék a régebbi évjáratokat a napkárosodásoktól, bár napjainkban már csillogó rozét is találunk átlátszó üvegekben is.
Az Alsace palack, másnevén elzászi vagy germán palack magasabb és vékonyabb mint más típusok, enyhén lejtős vállakkal. Az ilyen típusú palack fő szőlője a rizling, száraz és édes változatban egyaránt, amely növekvő népszerűségének köszönhetően manapság egyre inkább előtérbe kerül. Francia rizling esetén a palack színe barna, míg a német rizlinghez zöldet használnak.
Végezetül következzék a különleges Port palack. Magas, elegáns vállával hasonlít a Bordeaux-i palackhoz, van azonban egy kulcsfontosságú különbség: a Port palackok nyakában található egy kitüremkedés, amely töltés közben a felesleges üledéket csapdába ejti. Port, Sherry, Madeira tipikus palackja, azonban egyre gyakrabban használják más kevert borokhoz is.
A legelterjedtebb méretek, amiket rozé palackozásához használnak:
- Chopine ( 0,25 liter), 1 pohár bor. Franciaországban a legelterjedtebb ennek a méretnek a használata.
- Fillette / Demi vagy Split ( 0,375 liter ), fél üveg bor, 2 pohár bor
- Bouteille / Standard ( 0,75 liter), 4-6 pohár bor.
- Litre ( 1 liter), félúton a normál méretű palack és a magnum között.
- Magnum ( 1,5 liter), 2 üveg bor, 8-12 pohár bor. Ez az elnevezés a latin magnum bonum kifejezésből származik, aminek jelentése a nagy jó dolog.
- Double Magnum ( 3 liter), 4 palack.
- Jeroboam / Réhoboam ( 4,5 liter), 6 palack. Ezt a méretet többnyire Champagne számára használják, de széles körben alkalmazzák rozé palackozáshoz is.
- Imperial (6 liter), 8 palack.
- Mathusalem / Methuselah (6 liter), 8 palack. Megegyezik a mérete az imperial-al, de ezt az elnevezést és formát a Champagne és habzó boroknál használják jellemzően.
- Salmanazar ( 9 liter), 12 palack
- Balthazar ( 12 liter), 16 palack
- Nabuchodonozor / Nebuchadnezzar ( 15 liter), 20 palack bornak megfelelő.
- Solomon (20 liter), 26 palack. Ezt a méretet is többnyire Champagne számára használják.
