A francia Riviéra nem véletlenül az egyik legismertebb nyaralóhely Európában. A nagyjából 120 kilométeren elterülő Azúr-part néven is elhíresült szakasz mentén Michelin-csillagos éttermek, luxus szállodák, hangulatos tengerparti klubok, butikok és lehorgonyzott jachtok váltogatják egymást. Mindenki itt tolong, aki számít. A-listás szupersztárok, a divat szakma legnagyobbjai, sportoló klasszisok, és bárki, aki megengedheti magának.
A város nevét a 7. századi vértanúnak, Szent Tropesnek köszönheti. A legenda szerint Nero császár véreskezű uralkodása alatt Szent Tropest Pisában kivégezték, s testét egy csónakban útjára bocsátották, amely végül a város mai helyén ért partot. A térség balsorsú indulását követően a Római Birodalom bukása után kalózok és magánemberek sok száz éven át tartó támadásai, rablásai következtek, egészen a 15. századig, amikor I. René gróf megpróbálkozott Provence újratelepítésével. A 60 genovai család betelepítéséről szóló terv értelmében René gróf mentesítette az odaköltöző állampolgárokat az adózási kötelezettségeik alól, ennek okán a város hamarosan kis köztársasággá nőtte ki magát, saját flottával, haderővel, két konzullal és egy tucat tanácsossal rendelkezett.
A 19. század végén Paul Signac festeni érkezett a félszigetre, amely rövid időn belül bázisává, s így egyben Párizs művészeti kiterjesztésévé vált. Nemsokára uralmuk alá hajtották a várost többek között olyan nagynevű művészek is, mint Greco, Sartre és Picasso. Az 1920-as évek során a párizsi divatvilág is megérkezett Coco Chanel és Elsa Schiaparelli személyében, akik a tengerparti témákat és a friss környezetet inspirációként használták fel. 1956-ban az i-re a pontot az „És Isten megteremté a nőt” című film tette fel Brigitte Bardot főszereplésével, amely a város popkulturális státuszát kőbe véste. Saint Tropez visszavonhatatlanul is világhírnevet kapott, s azóta sem tekintett vissza.
A külföldön is méltán híres üdülőhely meg is érdemli a rivaldafényt. Az erdős, sziklás félsziget kétségkívül igencsak látványos, mögötte a tenger felé csúcsosodó Maures hegységgel. Klímája mediterrán, enyhe téllel és forró, száraz nyárral, amelyet némileg ellensúlyoz a part menti, általában szeles elhelyezkedése. A város hírhedt strandjaiból bőven szemezgethet az, aki megmártózna a kellemesen langyos tengerben. A legismertebb és legkedveltebb a Plage de Pampelonne, ahova az ötvenes években még ismeretlen Brigitte Bardot filmet forgatni érkezett. Számos strand kínál szörf, vitorlás, búvár oktatást, máshol motoros vízisportok közül választhatunk, motorcsónak vagy jetski bérléssel. Több exkluzív strandklub is üzemel a térségben, az egyik leghíresebb a Bagatelle, amely sok jómódú ember kedvelt célpontja, a világ minden tájáról.
A vadregényes partmenti sétány fürdőzés nélkül is csodálatos, a tengerre néző villák és éttermek között megbújik egy világítótorony is, a Cap Camarat. Nem sokkal messzebb ott van a kikötő, amely a 18. században a halászfalu történéseinek központi helyszíne volt. Akkoriban St. Tropez különféle tengeri kereskedelmi kapcsolatokban az élen állt, hajógyáraiban három árbocos, akár tizenkétezer hordó szállítására alkalmas hajókat építettek. Az évek múltával kereskedelmi jelentősége nagyban csökkent, mára már elsősorban turisztikai látványosság.
Franciaország jól ismert kulináris élvezeteiről, s ez itt sincs másként. St. Tropez saját desszerttel büszkélkedhet, a Tarte-Tropézienne-nel, amelyet az 1950-es években készítettek először, ám azóta is rendkívül sokat szerepel a cukrászdák kínálatában, valamint a dél-franciai ebédlőasztalokon. A félsziget mediterrán konyhában betöltött szerepét sem szabad alábecsülni, alig található olyan hely, ahol ne szolgálnának fel mennyei tenger gyümölcseit különféle variációkban vagy egyéb nagyszerű francia ételeket.
A francia Riviéra csodálatos hely, amelyet érdemes meglátogatni. Az autentikus St. Tropez nem veszett el, különlegességét mi sem mutatja jobban, mint hogy egy sarkon megférnek a luxusautóból kiszálló, extravagáns étterembe érkező celebek és a kosaraikkal piacra igyekvő helyiek is.
