Azoknak, akik télen ragyogó napsütésre, homokos tengerpartra és pálmafákra vágynak, a legtöbb trópusi sziget megfelel. A Karib-térség leglátványosabb természeti szépségét és sokszínűségét kutató kalandoroknak azonban fel kell keresniük a francia Nyugat-India varázslatos szigeteit.
A francia Karib-térség (vagy frankofón Karib-térség) magában foglalja a régió összes francia nyelvű országát, s emellett utalhat minden olyan területre is, amely francia és karibi kulturális hatások kombinációját mutatja zenében, konyhában vagy építészetben. A kifejezés jelentése a használatától és a kontextusától függően változik. Franciaországban nemigen használják, hacsak a beszélő nem szeretne a karibi régió minden francia függőségére hivatkozni. A „francia Nyugat-India” kifejezés azonban különösen azokra a szigetekre utal, amelyek francia tengerentúli megyék - ezekre általában ugyanazok a törvények és rendelkezések vonatkoznak, mint Franciaországra. Két leghíresebb közülük Guadeloupe és Martinique.
Guadeloupe
Kolumbusz Kristóf 1493. november 4-én kötött ki Guadeloupe-on. A karib indiánok által Karukéra-nak (szépvizek szigete) hívott szigetet Kolumbusz a híres Santa Maria de Guadalupe szentélyről nevezte el. Arany és ezüst hiányában a sziget egészen a 17. századig nem keltette fel az európaiak érdeklődését. A spanyolok rövid ideig megpróbálták betelepíteni Guadeloupe-ot, de a vad karib indiánok megállították őket, egészen 1635-ig, amikor a franciák elkezdték gyarmatosítani a szigetet. A rabszolgaság intézményesítésével 1644-ben a mezőgazdasági termelés drámaian megnőtt, és a fűszer-, cukor-, dohány- és rumkereskedelem virágzott Franciaország, Afrika és az Antillák között. Guadeloupe-ot hivatalosan 1674-ben csatolta Franciaországhoz királya. Ahogy a sziget virágzott, nagy csaták színhelye is lett a franciák és a britek között, akik 1759-től 1763-ig el is foglalták azt. A huzavona egészen 1815-ig folytatódott, amikor a párizsi szerződés Guadeloupe-ot franciává nyilvánította.
A pillangó alakú Guadeloupe valójában két nagy sziget, amelyeket egy híd köt össze a Rivière Salée felett. A keleti oldal, a Grande Terre lágy domborulatokkal tarkított terepet, hamisítatlan fehér homokos strandokat, üdülőövezeteket és Guadeloupe legnagyobb városát, Pointe-a-Pitre-t foglalja magában. Basse-Terre, a nyugati sziget drámai esőerdőt, tornyosuló vízeséseket, csodálatos strandokat, egy szunnyadó vulkánt és Guadeloupe fővárosát rejtegeti. Bár ez egy francia sziget, Guadeloupe népe, személyisége és kultúrája az európai, afrikai és kelet-indiai eredet harmonikus keveredésének eredménye, lakossága körülbelül 415 000 fő. A francia stílusérzék és életöröm mélyen áthatja a kultúrát: a pillangó mindkét felén barátságos nyugat-indiai vendégszeretet és ízletes konyha fokozza Guadeloupe természeti csodáit. A kiváló autópálya-rendszer megkönnyíti a navigációt autóval, a buja esőerdőt pedig jól kiépített túraútvonalak hálózzák be.
A sziget méltán büszke látványos strandjaira, amelyek közül sok jól védett és ideális úszásra. A természetes strandok mindegyike gyönyörű, a Grande-Terre hosszú, fehér homokos szakaszaitól egészen a Basse-Terre sötétebb homokos fövényéig. Guadeloupe kiemelkedő strandjai közé tartozik a St. Anne, St. François és Le Moule a Grande-Terre-en, valamint a Grande Anse arany homokja Deshaies-ban Basse-Terre-en. A nyilvános strandok ingyenesek (bár egyesek díjat számíthatnak fel a parkolásért), ám a szállodák strandjaitól eltérően kevés szolgáltatással rendelkeznek. Az ideutazókat ne érje váratlan meglepetésként, hogy e strandokon gyakori a nudista napozás és fürdőzés. A szállodák partszakaszai általában nem ott megszálló vendégeket is fogadnak, amiért borsos árat fizettetnek: mind az öltözőkért, mind a nyugágyakért és a törölközőkért, de itt mindenkin rajtamarad a fürdőruha.
Martinique
Kolumbusz 1493-ban pillantotta meg Martinique-ot, de csak 1502-ben szállt partra. Akkoriban a szigeten a karib indiánok laktak, akik már kiirtották az aravakokat. Az eredetileg Madinina néven ismert szigetet Kolumbusz szintén átnevezte, Szent Márton tiszteletére. A franciák Guadeloupe gyarmatosításával egyidőben kezdték a letelepedést, s főleg cukornád termesztéssel foglalkoztak, amihez rabszolgákat hozzatak Afrikából. Ahogy az erdőket kiirtották, hogy helyet adjanak a cukorültetvényeknek, heves harcok kezdődtek a karib indiánokkal. Az 1660-as szerződéssel a karibok beleegyeztek, hogy csak Martinique atlanti oldalát foglalják el. Ez a béke azonban rövid életű volt, és röviddel ezután a franciák kiirtották őket a szigetről. Az angolok itt is megjelentek, kicsivel később 1782-ben elfoglalták a szigetet, de a következő évben visszaadták Kanadáért cserébe. 1902. március 8-án következett be a karibi történelem legpusztítóbb természeti katasztrófája; a Mont Pelée vulkán kitört, elpusztítva St. Pierre városát, és egy kivételével mind a 30 000 lakos életét követelte. Ennek eredményeként a sziget fővárosa véglegesen Fort-de-France-ba került.
Martinique egy rendkívüli úti cél, amely Párizs eleganciáját és kifinomultságát a lélegzetelállító karibi szépséggel ötvözi. A sziget kifejezetten francia hangulatot áraszt híres konyhája, stílusa és életöröme révén, mondhatni egy kis Franciaország a Karib-térségben. A látogatók megnyerő nyugat-indiai melegséget fedeznek fel népében (375 000 lakos), amelyet kiegészít zenéjének, táncának, helyi ételeinek és életmódjának különleges kreol fűszerezése. A sziget természeti csodái közé tartoznak látványos strandok, türkizkék lagúnák, hegycsúcsok, egy szunnyadó vulkán és a csodálatos esőerdő. A "virágok szigetének" buja növényzete páratlan a Karib-térségben: hibiszkusz, frangipáni, mikulásvirág, orchidea és egzotikus keményfák találhatók az egész szigeten. Vannak guava-ban, mangóban és papayában gazdag mezők, valamint hatalmas banán-, ananász-, cukornád-, fahéj- és kávéültetvények.
Ám ez is egy kontrasztokban gazdag sziget: míg északi részén sűrű esőerdők, hegycsúcsok, a vulkán és sötét homokos strandok találhatók, déli területei sokkal szárazabbak és laposabbak, csodálatos fehér homokos strandokkal, ahol bájos halászfalvak, apró vendégházak és előkelő szállodák találhatók. Fort-de-France fővárosa, amely amfiteátrumként magaslik a jachtokkal teli kikötő fölé, a Karib-térség egyik legemlékezetesebb, legfestőibb helyszíne.
A szigeteken a francia gasztronómia keveredik a helyi kreol konyhával, aminek eredményeképpen fantasztikus éttermek, bárok és tengerparti plage-ok sora várja az utazókat ínycsiklandó fogásokkal. Amennyiben a telet a térség egyik szigetén próbáljuk meg átvészelni, és ez a sziget francia fennhatóság alá tartozik, biztosak lehetünk benne, hogy az Öreg Kontinensen megszokott módon a kulinária szerves része a provence-ből származó rozék széles választéka.
https://www.voyageursdumonde.fr/voyage-sur-mesure/recherche-voyage-tag/voyage-antilles-francaises
https://www.voyage-prive.com/offres/voyage-aux-antilles-francaises
https://frenchcaribbean.com
