Marseille-től 55 kilométerre keletre, a Földközi-tenger szele elől elszórtan megbújva nyolc bandoli településre bukkanhatunk. Lakóik komolyan veszik a roséjukat, nem csak termésük nagy részét szentelik ennek - a 2020-ban készített 55 ezer hektoliter bor 74%-a rosé volt -, de kiváltságos helyet is biztosítanak neki a vacsoraasztalnál.
A bandoli településeknek egy sor előírásnak kell eleget tenniük ahhoz, hogy magukénak tudhassák e kiemelkedő megjelölést. A Var megyei 1555 hektáros területen a szőlőt kézzel szüretelik, amelyből legalább 20% Mourvèdre, az ízvilág és az érettség biztosítása érdekében pedig az össztermésmennyiség hektáronként 40 hektoliterben szabályozott. Összehasonlításképp Côtes de Provence régió roséi, amelyek Bandol elsődleges versenytársai a szupermarketek polcain, sokkal magasabb hozammal rendelkeznek, s ezért esetenként alacsonyabb áron kaphatók. Másik érdekes tény, amely mind a színre, mind az ízre hatással van, az az elkészítési mód. A legtöbb Bandol-gyártó szívesebben alkalmaz könnyű, közvetlen préselést a héj eltávolítása előtt, a saignée módszer helyett, amikor a gyümölcslevet a héjjal való érintkezés után a zúzott szőlőből vonják ki. A közvetlen préselés alapvetően fehérbor készítési módszer, amelyet vörös héjú szőlők feldolgozásakor alkalmaznak. Világosabb színű bort eredményez, és segít kiemelni Mourvèdre cserző jellegének finom oldalát.
A Sainte-Baume-hegységtől a Földközi-tenger partjáig a szőlő a táj szerves részét alkotja, jelenléte mindenhol érezhető. A bandol-i szőlőültetvények egy természetes amfiteátrumban fekszenek, ahol a tőkéket különféle teraszokon ültetik. Ehhez a szőlőtermesztők több generációja formálta a hegyoldalakat, hogy alkalmasak legyenek a szőlőtermesztésre, gondozásra, betakarításra egyaránt. A területi adottságok, a korlátozott hozamú talaj is hozzájárul tehát ahhoz, hogy a bandoli rosék elkerüljék az aromák felhígulását. A terület dél felé, a tengerre néz, és évente közel 3000 órányi napsütésnek van kitéve. Lábainál a Földközi-tenger védi a szőlőt a szélsőséges hőmérsékletektől, míg a magaslaton a dombokat borító fenyő- és tölgyerdők elzárják a hideg északi szelet. Az olíva- és mandulafákkal tarkított menedékben a szőlőültetvények sajátos mikroklímában tengetik napjaikat, ahol a tengeri és szárazföldi szellő biztosítja a megfelelő egyensúlyt a levegőztetés és az eső között. A Misztral teszi fel az i-re a pontot: tökéletesen kiegyensúlyozott klímát biztosít, még heves esőzések után is.
Míg a 65 szőlősbirtok egy része több mint 80%-ban Mourvèdre-ből készít rosét, mások inkább egy összeszokott, jól harmonizáló triót részesítenek előnyben. A Mourvèdre összetettséget és struktúrát kínál, a Grenache friss gyümölcsös jegyeket, a Cinsault pedig aromás parfümöt. A keverék megbabonázó hármast alkot, azonban a Cinsault és a Grenache Eric de Saint Victor, borász szavaival élve csatát vív egymással a palackban: „Képzeljük el a parfümös Cinsault-t, mint a fiatalabbat a kettő közül, aki alig várja, hogy bemenjen és megmutassa, mire képes, de az idősebb, verekedős Mourvèdre kisérője árnyékából nem tud kitörni. A dolgok azonban megváltoznak egy-két év után a palackban. Cinsault kevésbé lesz demonstráló, és Mourvèdre ráncos homlokát mosoly váltja fel. Így a háborúzással töltött egy év után a testvérek kezdenek végre békességre találni.”
Ugyan a legtöbb Bandol rosé soha nem látja tölgyfahordó belsejét, hiszen elméletileg hat hónappal a betakarítás után legideálisabb az elfogyasztásuk, de a legtöbb Bandol rosénak egyben időre is szüksége van, hogy érlelődjön és szintetizálódjon. Más ízvilág köszön vissza tehát egy 2020-as évjáratú Bandol roséban még abban az évben, más két évvel később, amikor lágy gyümölcsök és fűszerek jelennek meg, s más tíz év múlva, amikor már árnyalata is új színt öltött, valamint aromáit is megváltoztatta.
Bármennyire szigorúak is a megnevezési előírások, ezek mit sem érnek, ha a szőlész nem a legnagyobb gondot fordítja termelésére. Hosszú idő telt el azóta, hogy a modern technológiákat beengedték a pincékbe, lehetővé téve a munka jobb irányítását és a minőség újabb szintre emelését. Azzal, hogy birtokaikat a legszigorúbban vezetik, a bandoli bortermelők a Bandol megnevezést a francia AOC besorolás csúcsára emelték, s egyben kivívták társaik tiszteletét is.
Asbóth Emma
http://www.vinsdebandol.com/fr