Magazin #AOP

Az IGP, vagyis az Indication Géographique Protégée (védett földrajzi jelzés) egy európai elnevezés, amely 1992-ben jött létre. Az IGP 2009-ben váltotta fel a francia "Vins de Pays" (országborok) megnevezést, amelyet 1968-ban hoztak létre. Az országborok célja az volt, hogy értéket adjanak egy adott földrajzi területről származó boroknak (például Côtes-de-Gascogne, Pays-d'Oc, Val-de-Loire stb.). Az IGP-nek, mint az AOC-nak (Appellation d'Origine Contrôlée - eredetmegjelölés) is, meg kell felelnie egy előírásokat tartalmazó cahier des charges-nak (műszaki előírásokat tartalmazó dokumentum), de ez az előírásokat tartalmazó dokumentum nyitottabb és rugalmasabb. Az IGP védi azokat a borokat, amelyeknek legalább az egyik termesztési vagy borászati lépése a jelzéshez kapcsolódó földrajzi területen történik. A földrajzi terület tehát szélesebb. A szőlőtermesztési és a borászati módszerek kevésbé korlátozóak. Az IGP több szabadságot biztosít a borászok számára. Franciaországban 74 IGP bor található, amelyek három típusba sorolhatók: regionális IGP, megyei IGP és kisebb területek IGP. Az IGP borok a francia borászati termelés egyharmadát teszik ki.

Az AOP, azaz az Appellation d'Origine Protégée (Védett Eredetmegjelölés) egy minőségi szintet jelöl a borok és más mezőgazdasági termékek, mint például az olívaolaj esetében, amely a legmagasabb szintű "védett eredetű" termékekre vonatkozik. Az AOP koncepciója az Európai Unió új bormarketing szabályozásából ered, amely 2009 augusztusában lépett hatályba. Ennek értelmében az eredetvédelem alapú minőségi rendszer kötelező az egész EU-ban, amely két osztályba sorolja a borokat: eredetmegjelölés nélküli és eredetmegjelöléssel rendelkező borok. A hagyományos AOC (Appellation d'Origine Contrôlée) megjelölés továbbra is használható.